Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Labrador retriever

 Labrador Retriever

A labrador eredete körül sok a homályos pont, a legismertebb elmélet az, hogy a labrador elődje, egy közepes termetű, masszív, vastag bundájú, kiválóan apportírozó fekete kutya, Új-Foundlandról származik. A szigeten a helyi halászok mindenes munkakutyaként alkalmazták: húzta a halászhálókat a vízben, visszahozta a csónakba a kiejtett tárgyakat, vontatta a hallal megrakott kordékat�Az angol Poole kikötőt is érintő halászhajókról adták el az első példányokat a briteknek, köztük Lord Malmesbury-nek, aki 1885. körül létrehozta a modern labrador ősét, Avon-t. A fajta rögzítésétLord Knutsfordnak és Howe grófnőnek köszönhetjük. Ők alakították ki a mai labradort, 1903-ban önálló fajtaként elfogadtaták az Angol Kennel Klubbal, majd 1916-ban megalapították a Labrador Retriever Klubot és kidolgozták a fajta standardját.

A labrador alapszíne a fekete, ebből 1899. körül tenyésztett ki két sárga példányt C. Radclyffe. A rendkívül ritka csokoládé változat az 1970-es években jelent meg. Meg kell jegyeznünk, hogy vadászatra és munkára szinte kizárólag fekete példányokat használnak, míg családi kedvencként keresettebb a sárga színváltozat.

A labrador erős felépítésű, közepes termetű(54-56 cm marmagasságú), rövid, széles és erős ágyékrésszel, farral és hátsó végtagokkal, széles koponyával és mély mellkassal rendelkező kutya. Jellegzetessége az ún. vidrafarok, mely a tövénél nagyon vastag és a hegye felé fokozatosan vékonyodik. Szőrzete rövid, vastag, kemény tapintású, időjárásálló. Színe fekete, csokoládé, vagy sárga, mely a krém bármely árnyalata lehet (de nem fehér!).

Rendkívül intelligens, figyelmes, készséges kutya, minden vágya, hogy gazdájának örömet szerezzen (will to please). Barátságos természetű, az agresszivitás és félénkség legkisebb jele nélkül. Nagyon könnyen tanítható és korán érő fajta.

 Tulajdonságai miatt vadászok, sportkutyások, vagy éppen rendvédelmi szervek felelősei gyakran döntenek e rendkívül intelligens, határtalan munkabírással és kedvességgel rendelkező, igénytelen tartási feltételeket is elviselő fajta mellett; később pedig számos esetben kiderül, hogy a minőségi pedigrével rendelkező labrador kölyök korántsem alkalmas a kiszemelt feladatra. Hogyan történhet ez meg?

A fajta történetét és világkarrierjét szemlélve kiderül, hogy a golden retrievert követően a labrador is divatba jött a 0-as, 0-es években (Magyarországon a 0-as évek elején). Szeretetre méltó természete, intelligenciája, ragaszkodása, és nem utolsó sorban igénytelen tartása - viszonylag jellegtelen külseje ellenére -kedvelt családi kutyává tette. A fajta népszerűsége egyre több tenyésztő megjelenését eredményezte, akik a kiállításokon mérték össze leendő tenyészállataikat. Az angol és az amerikai kennel klub már ennél korábban felismerte a show és munka célú tenyésztés eltávolodását más munkakutya-fajtáknál, ezért, hogy elejét vegyék ennek káros hatását a labradoroknál, már a 0-as években kötelezően előírták a kiállítási champion (Ch) labradorok számára a munkavizsgát. Ez azonban csak az öröklött vadász ösztönök meglétét ellenőrizte, korántsem jelentette azt, hogy az egyedek valóban és megfelelő színvonalon képesek azokat a vadászati feladatokat ellátni, amelyre a fajtát előállították. Az egyedek munkában történő kipróbálására a show tenyésztőknek sem idejük, sem kedvük nem volt, ráadásul Angliában 1959-ben engedélyezték a Sh.Ch. (show champion) cím viselését azoknak a kiállítási győzteseknek, melyek nem tettek munkavizsgát. A divatirányzatok szerinti, kizárólag küllemi megjelenésre történő tenyésztés (egyre nagyobb, robosztusabb termetű és világosabb színű kutyák) a munka értékek genetikai elcsökevényesedését, sőt, számos esetben azok teljes eltűnését és a fajtajelleg fokozatos elvesztését eredményezi; napjainkra megjelentek a nem apportírozó, félős vagy éppen féktelen természetű, kezelhetetlen egyedek, amelyek már családi kutyának sem alkalmasak. Természetesen nem minden show-kutya tenyésztő ilyen felelőtlen, de a nagyszámú tenyésztő között a laikusnak nem könnyű eligazodnia.

A 0-és évek végén, 0-as évek elején azok az angol és amerikai tenyésztők, akik elkötelezték magukat e sokoldalúan használható fajta munka értékei mellett, megkezdték tenyésztési irányaik, céljaik teljes elválasztását az ún. show-tenyésztőktől. Az alapvető küllemi fajtajellegzetességek megtartása mellett elindították a mai használati céloknak - klasszikus kereső vadászat, sportkutyázás, vakvezető és mentőkutya-képzés stb.,  - megfelelő vonalak kialakítását. A fő szelektáló tényezők a következők voltak: stabilidegrendszer (nyüszögős, ideges egyedek kizárása), erős kötődési képesség a gazdához, kiemelkedőkommunikációs hajlandóság (a kutya ösztönösen és folyton figyel vezetőjére), a lövési távolság (25-30 m) betartása keresés közben, idegi és fizikai terhelhetőség, könnyű taníthatóság és maximálisankezelhető természet. A külső megjelenés eközben igen sokatfinomodott: a munka-vonalból származó kutyák csontszerkezete sokkal könnyebb, testük kisebb és inasabb-izmosabb, mint a show kutyáké, orruk hosszabb, fejük keskenyebb, stopjuk nem annyira kifejezett, fülük magasabban tűzött (ld. a fotón). A tenyésztők több generációra visszamenő ED, HD és PRA (diszplázia és szembetegség) szűrővizsgálattal gondoskodnak a genetikailag örökíthető betegségek kiküszöböléséről.

A munka-vonalak kialakulása után azok szinte teljes mértékig elváltak a show és a duál (kettős, munka és küllem célú) tenyészetektől. Angliában vagy az USA-ban egy kennelnév hallatán, vagy a törzskönyv tanulmányozásából mindenki pontosan tudja, hogy munka vagy show tenyészetről van-e szó. A kontinensen is folytatódik ez a tendencia, bár itt még az igyekvő tenyésztők néha használnak munka kanokat  érfrissítés céljából, azonban már pl. Belgiumban és Ausztriában is megjelentek a szigorúan csak munka egyedeket párosítókennelek. Ha ezekből választunk munkakutyát, és magunk is elég felkészültek vagyunk a képzésükre, biztosak lehetünk abban, hogy nem fogunk csalódni! Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a munka-vonalból származó labrador kimondottan igényli a foglalkoztatást, és ha nem adunk neki feladatot, akkor keres magának Kennelbe zárva, magára hagyva ez az érzékeny típus könnyen túl félénkké, depresszióssá válik.

Aki nem akarja komoly és kemény munkára használni kedvencét, de azért kiadósakat kirándulna vele, vagy éppen lovagolni magával vinné kutyáját, válassza az arany középutat: keresse azokat a kenneleket, ahol olyan kutyákat tenyésztenek, melyeknek a kiállítási ringben sem kell szégyenkezniük, de egy sportos nap után sem rogynak össze aléltan a kandalló előtt. Vigyázat: a duál-vonal nem azt jelenti, hogy egy show szukát párosítanak egy munka kannal! Az ebből az alomból származó kölykök nem biztos, hogy szépek és okosak lesznek, előfordulhat a fordítottja is Hosszú évtizedek szelektáló munkája alapján alakul ki egy-egy kiegyensúlyozott duál-tenyészvonal. Az ilyen kennelekből származó egyedek valószínűleg nem fognak kimagasló teljesítményt felmutatni a kutyasportban vagy éppen a vadászversenyeken, de nyugodt idegrendszerűek, ragaszkodóak éskellemes társak a közös tevékenységeink során - ráadásul még úgy is néznek ki, mint egy labi J.

Ha csak családi kedvencre, simogatós kutyára vágyunk, aki jól elvan egyedül is az udvaron, amikor mi éppen inkább a munkába temetkezünk, és a gyerekeknek, házastársunknak sincs kedve a kutyával foglalkozni, ne válasszuk a labradort! Ő nem szereti az ilyen életmódot, hiszen életeleme a munka és a mozgás! Lehet, hogy nem kutyára, hanem életmód váltásra lenne inkább szükségünk /span>

Milyen közös szórakozást találhatunk magunknak és kutyánknak?

Ha vadászunk, a kérdés eldőlt: a munka- és duál-labradorok kiváló vadászkutyák. Megfelelő tenyésztés esetén a képesség velük születik, de természetesen nekünk kellképzéssel kialakítani az elvárt viselkedést. A labradort elsősorban vízi és mezei apróvad (fácán, nyúl, vadkacsa) összeszedésére használják, de Nyugat-Európa számos országában kiváló orra miatt elsőrangú vércsapázó kutyának számít. Képzett labradorunkkal a vadász-versenyek csúcsát jelentő Field Trial versenyeken is indulhatunk, ehhez természetesen már profi kutyára van szükségünk. Az itt elért eredmények egyenes utat biztosítanak kutyánk munka-tenyészegyedként történő elismeréséhez.

Új, 5-8 éve kialakult versenyforma a Workingtest, melyen a vadászkutyák alapképzéséhez is használt 500 gr-os vászon zsákokkal, ún. dummy-kkal végeztetik a feladatokat és mesterségesen hoznak létre vadászatokon előforduló helyzeteket. A dummy-versenyek színvonalát jelzi, hogy neves angol és belga Field Trial bírók bírálnak ezeken a rendezvényeken. A Workingtest-eket 3 vagy 4 kategóriában rendezik meg: (kölyök,) kezdő, haladó és nehéz osztály. Minden kutyát egyéni pontszámmal minősítenek (kitűnő, nagyon jó, jó, megfelelt, nemfelelt meg), ezen felül a pontszám alapján készül egy ranglista. Egy kitűnő minősítéssel átugorhatunk felsőbb osztályba, de három kitűnővel kötelesek vagyunk a magasabb osztályban indulni, onnan viszont márnem léphetünk visszafelé! Így ösztönzi a versenyszabályzat afolyamatos képzésre, fejlődésre a versenyző-párosokat. A Workingtest mára szinte tömegsporttá vált, egy-egy versenyen 100-120 indulóra lehet számítani. Hasonló a Workingtest-hez aCold Game Test, ahol hideg (a verseny előtt lőtt) vaddal kell a feladatokat végrehajtani.

Magyarországon jelenleg mindössze egy-két Field Trial versenyt rendeznek retrieverek részére, azonban Ausztriában, Svájcban, Belgiumban és Franciaországban a márciustól október elejéig számos remek Workingtest-en, Cold Game Test-en, a vadászszezonban pedig rangos Field Trial-eken vehetünk részt.

Ha nincs időnk és kedvünk a fenti versenyekhez, csak szabadidős sport tevékenységünkhöz keresünk társat, a labrador ideális választás: nem fél a lovaktól, imádja a vizet, kitartóan fut és rendkívül élvezi a közös, családi kirándulásokat. Amikor kölyköt választunk, gondosan tanulmányozzuk a szülők felépítését, mert a nehéz fizikai megterhelést elviselő, könnyebb csontú, mozgékonyabb egyedeket kell keresnünk. Fontos akiegyensúlyozott idegrendszer is, hiszen ilyen aktív életmódot élő gazda mellett a kutyának gyorsan fel kell dolgoznia a környezetváltozásokat és a váratlan helyzeteket.

Könnyen találhatunk feladatot kutyánknak, ha valamely mentő vagy kereső szolgálatnál dolgozunk: a labrador kitűnő szimatú, szívós, kitartó, sikercentrikus kutya, és ha elismert munka tenyészetből vesszük a kölyköt, biztos eredményre és könnyű képezhetőségre számíthatunk.

Sajnos az igazsághoz hozzátartozik, hogy jelenleg Magyarországon kizárólag munka-vonal tenyészet labradorból nincs (összesen három, angol vérvonalú kölyök van az országban ebből a típusból) és ahhoz is szerencse kell, hogy duál-típust közelítő, munkaképes show kutyát találjunk.

 Záró gondolatként egy idézet a Dr. Bernard W. Ziessowáltal szerkesztett he Official Book of the Labrador Retriever című könyv Híres amerikai show labradorok(Famous American Show Labradors) fejezetéből: labrador (vagy bármely más) fajta bírálatakor az első kérdés, mely eszünkbe kell, hogy jusson: Képes-e ez a kutya elvégezni azt a munkát, melyre eredetileg szánták? A labrador retriever esetében a kutyának képesnek kell lennie víziszárnyas és szárazföldi apróvad behozására; az az állat, mely képtelen elvégezni ezt a feladatot, nem labrador

 

 

Labrador retriever - Egy 100 éve elismert fajta bemutatása

A labrador retriever ideális természete alapján minden szempontból "a kutya". Különleges intelligenciája, ragaszkodása, könnyű kezelhetősége szinte vetélytárs nélkül a világ legnépszerűbb kutyafajtájává tette. A labrador, bármi is legyen a hivatása, mindent nagy örömmel és lelkesedéssel végez. Elismert vadászkutya, amelynek specialitása az apróvadak elhozása vízből és mezőn egyaránt. Vadászaton feszülten figyel, és egész nap fáradhatatlanul hordja a vadat gazdájának, aki nem tud betelni ezzel a látvánnyal.


Tanulékonysága és jó természete révén nagyon sok területen használják. Kiváló vakvezető- és mozgássérült- segítő. Szeme lesz egy világtalannak - meghatóan okos és aggódó tekintetével, de farkát folyamatosan csóválja. Amikor lekerül róla a vezetőhám, átváltozik boldog és gondtalan kölyökkutyává. Kábítószer- és robbanószer kereső, segít megtalálni az embert, aki romok alá került vagy lavina sodorta el. Terápiás kutyaként kórházakban beteg embereket (különösen krónikus, súlyos betegeket, időseket és gyerekeket) látogat, kifogyhatatlan és feltétel nélküli szeretetével megkön
nyíti sorsuk elviselését. Emellett idős, magányos, vagy lelkileg sérült emberek társaként életkedvet, örömöt és célt ad a mindennapi életben. Mindezek mellett az ember tökéletes társa, aki állandóan kedvünkben akar járni, cserében csupán annyit kér, hogy mellettünk lehessen. Kiváló babysitterek, odaadók a gyerekekkel, végtelenül türelmesek. Ha csak egyszerűen társként él velünk egy labrador, életünk már nem lesz többé olyan, mint előtte, gazdagabb és örömtelibb. Már el sem tudjuk képzelni nélküle a világot.

 
 

A labi tele van energiával és képes egész napot végigdolgozni, vagy nyugodtan fekszik gazdája lábánál a kandalló előtt. Szívesen apportíroz, legyen az vadkacsa, teniszlabda vagy a mi papucsunk. Imádja a kirándulásokat és a heverészést a fotelben. A vízbe többméteres hasasugrással veti bele magát, és fantasztikus stílusban úszik. Tiszta vízben szemet gyönyörködtető látvány, ahogy könnyedén és lendületesen szeli a habokat, ilyenkor leginkább egy vidrára emlékeztet. Egy labival nyugodtan be lehet menni egy étterembe, vagy megszállni egy panzióban (feltéve ha találunk ilyen helyet). Az étterem tulajdonosok kezdeti aggodalmát hamarosan felváltja a kutya nyugodt -

sága és kedvessége iránti csodálat, amely általában egy nagy csülökcsont formájában fejeződik ki. Megígértetik vele, hogy máskor is ellátogat hozzájuk. Kutyás kirándulásokon, vagy táborban sok eb békésen játszik, szaladgál együtt. Az állatorvosi rendelőkben szívesen látott páciens, nyugodtan tűri még a fájdalmas kezelést is.


A labradort Nagy-Britanniában legalább 180 éve ismerik. Ide az első példányok Újfundlandról érkeztek, ahol a halászok segítői voltak. A St. John's kutyának is nevezett állatok ősei Európából kerültek az Újvilágba és több fajta vett részt kialakulásában. Az amerikai halászok hajóikon magukkal vitték kutyáikat angliai útjaikra, ahol feltűntek kiváló apportírozó kedvükkel, vízimádatukkal, kitartásukkal. Malmesbury gróf, majd Buccleuch herceg és sok más angol nagybirtokos felismerte, hogy ezek a tulajdonságok ideálisak a szárnyasvad vadászathoz. Ezeken a birtokokon kezdődött a fajta tudatos tenyésztése az 1870-es években. Minden ma élő labrador vérvonala visszavezethető egy "Avon" nevű kutyára (Lord Malmesbury tenyésztette és Buccleuch herceg volt a tulajdonosa), aki a modern fajta ősének tekinthető. Az Angol Kennel Klub 1903-ban ismerte el hivatalos fajtaként. Az első retriever Field Trial-re (ahol mezei vadászat keretében versenyeznek a kutyák, feladatuk a lelőtt vadak apportírozása) 1899-ben került sor. Ezeken hamarosan a labrador bizonyult a legeredményesebbnek. A versenyek segítették a kutyák megmérettetését és ezáltal a tudatos szelekciót a tenyésztésben. A másik tényező, ami elősegítette a típus rögzítését, a kutyák kiállításokon való szerepeltetése és összehasonlítása. A kiállításoknak az volt a szerepe 1903 után, amikor a fajta standard is megszületett, hogy a különböző, egymástól különben elszigetelten dolgozó tenyésztők képet kapjanak munkájukról és meghatározzák további feladataikat. Ez pedig ugyanúgy fontos ma is, ezt ki kell hangsúlyozni, mert sokan csak parádénak, sznob emberek nyeremény halmozásának eszközét látják a kiállításokban. 1916-ban alakították meg Angliában a "Labrador Retriever Club"-ot a fajta gondozása érdekében. A fajta sorsának egyik meghatározója Howe grófnő Banchory nevű kennelje volt. Lady Howe életét a fajtának szentelte, meghatározó alakja volt a klubnak, tenyésztőként, Field Trialok és kiállítások látogatójaként a fajta népszerűsítéséért fáradozott. Leghíresebb kutyái közül kettőt említünk meg: "Dual Champion Banchory Bolo" és "Dual CH Bramshaw Bob".


A II. Világháború természetesen visszavetette a fajta fejlődését és elterjedését. Az 1960-as évektől (amíg a labradort csak vadászkutyaként tartották számon) a fajta iránt elkezdtek érdeklődni. Ideális természete miatt lassan átvette az első számú családi kedvenc szerepét. Ahogy korábban már szó volt róla, nagyon sok alkalmazási területen bevált mint az ember munkáját vagy életét segítő társ. A fajta és kedvelőinek szempontjából szerencsés tényező, hogy kezdettől fogva olyan egyéniségek határozták meg a tenyésztést, akik ezt kedvtelésből tehették elegendő pénz és idő ráfordításával (Malmesbury gróf, Buccleuch hercege, Howe grófnő,Lord Holland-Hibbert).Az ő vonalaikra épültek a nagynevű kennelek,

amelyek közül jó néhány még ma is létezik (Sandylands, Ballyduff, Timspring, Blaircourt, Kinley, Cookridge). Napjaink tenyésztőinek sikeréhez hozzátartozik a labrador történetének ismerete, a meghatározó tenyésztők iránti tisztelet, a kellő genetikai tudás birtokában kitűzött cél következetes megvalósítása.


Sajnos Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem kedveztek a körülmények sem a minőségi kutyatenyésztésnek, sem a kutyatartásnak, és ennek hatása ma is érezhető. Sokan megélhetési forrásnak tekintik a tenyésztést, és a labrador könnyű tarthatósága és szaporasága (sokszor 10-12 kölyök születik egy alomban) miatt népszerűvé vált a kutyagyárak között. Ezt mutatja, hogy az elmúlt három évben labradorból törzskönyvezték a legtöbbet, ami nagyon rosszat tesz a fajtának.

Másfelől az igényes tenyésztéshez kevés az ideális gazdák száma. A megfelelő anyagi háttér mellett szemléletváltozásra is szükség van, hogy a kutya érték legyen - egy érző, ránk bízott élőlény, aki az ember társa hosszú és egészséges élete során. A legtöbb leendő kutyatulajdonos úgy gondolja mindegy, hogy honnan lesz kutyája, hiszen "csak" családi kedvenc válik belőle. De a tenyésztésben nem létezik ilyen kategória. A megszületett kölykök egyformán fontosak a tenyésztő számára. A szép küllemű, jó vérmérsékletű, egészséges szülőktől származó alom felnevelése nagyon sok időt, gondoskodást, komoly anyagi terhet jelent függetlenül a kiskutyák leendő sorsától. A kölykök túlnyomó része családi kedvencként éli le életét, kevés fog kiállításra és/vagy vadászatra járni, illetve kevéssel fognak tenyészteni. Nagyon sok az olyan érdeklődő, aki törzskönyv nélkül szeretne kutyát. A törzskönyv azonban nem csak egy papír, egy luxuscikk. A kutya bizonyítványa arról, hogy valóban labrador retriever, és őseinek megvannak a szükséges minősítései (küllemben, temperamentumban, egészségileg). Törzskönyv-vezetés nélkül nem lehetett volna kialakítani a ma létező kutyafajtákat.


A labrador könnyen tartható fajta. Nem hajlamos szem, fül- és bőrbetegségekre. Örökletes betegségei közül a szem- és csontrendszer elváltozásait kell kiemelni. Ezekre különböző szűrővizsgálatokat dolgoztak ki, és egy lelkiismeretes tenyésztő csak megfelelő egészségügyi eredményekkel rendelkező egyedekkel tenyészt. 

Az etetésnél nem válogatós, viszont könnyen túlsúlyossá válhat. Rövid szőrét nem kell nyírni, hetente egyszer-kétszer kell átkefélni. Samponnal elég félévente fürdetni, és a fülig sáros kutya is száradás után tiszta lesz, mert szőréből kipereg a piszok. Kiállítás előtt is legjobb elvinni egy kis úszásra, de egy vizes törülközővel való áttörlés is elegendő. 

Mielőtt valaki labrador retrievert venne, nagyon alaposan át kell gondolni, hogy lesz-e elég idő a kutyával való foglalkozásra, együttlétre. A labrador boldogtalan lesz, ha egész nap egyedül van egy lakásban vagy egy kertben. Biztosítani kell számára a sétákat, kirándulásokat és a vizet (legyen patak, folyó, tó, amiben zavartalanul úszhat).


A labrador retriever tenyésztésbe vételéhez tenyészthető minősítés szükséges. A tenyészszemlék a küllembírálat mellett a kutyának a képességvizsgán is eredményesnek kell lennie. A képességvizsgán a kutya apportírozó hajlamát, vízszeretetét, lövésre való reagálását és a kutya általános temperamentumát nézik (nem lehet félénk, sem agresszív emberrel vagy más kutyával szemben). Mint minden munkára kitenyésztett fajtánál, a labradornál is kettévált a tenyésztés menete show- és munkavonal irányába. A showkutyák nehezebbek, ami a mozgásukban is megnyilvánul, az apportkészség és a vad iránti érdeklődés is sok eset-

ben nem elégséges. A Field Trial labradorok viszont túl könnyűek, vékony csontozatúak lettek, rossz a szőrminőségük és küllemében sokszor nem felelnek meg a fajta standardnak. Itt a tenyésztés szempontja a munkára való hajlam és a gyorsaság. Sajnos a két génállomány teljesen elkülönült, és a két vonal tenyésztői nem értékelik a másik munkáját. Természetesen a "fejlődés" nem állítható meg, de ez a tendencia veszélyezteti a fajta kialakításakor kitűzött célt. Sok olyan tenyésztő van, aki show-vonalú kutyákat tenyészt, de ezekkel a kutyákkal Field Trial-okon vesznek részt eredményesen, vadászatokra járnak, és csak megfelelő munkaadottságú kutyával tenyésztenek. A jövő továbbra is a "dual purpose" (szép típusú és jól dolgozó) labrador kell, hogy legyen. Angliában a Buccleuch kennel a mai napig is létezik és gyakorlatilag fenntartják a fajtát eredeti formájában (a Malmesbury család vette az első St. John's kutyákat és ezek utódaiból kerültek a Buccleuch kennelbe az első labradorok).


Az angol királynő, II. Erzsébet is tart és tenyészt labradorokat. Patrónusa az angol "Labrador Retriever Club"-nak. Birtokán, Sandingramban tartják minden évben a legrangosabb Field Trialt, amit ő is megnéz, és díjakat személyesen adja át a nyerteseknek. A Labrador Retriever Club (amelynek elnöke Wellington hercege, aki maga is tenyésztő) 2003. július első hétvégéjén ünnepi megemlékezést rendez a labrador 100 éves évfordulója alkalmából, a közép-angliai Belvoir kastélynál. Kiállításon kívül lesz working test (vaddal vagy apporttárggyal -dummyval való feladatok végrehajtása), a fajtával kapcsolatos előadások és egyéb programok.

 

Donáth Zoltánné



A labrador színe


Sokan nem tudják, hogy a labrador retriever eredeti színe a fekete. Egy-egy alomban születtek más színű kutyák, de ezeket a tenyésztésből kizárták. Az első törzskönyvezett sárga labrador "Ben of Hyde" Radclyffe ezredesé volt, és aki ismertté tette ezt a színváltozatot. A sárga szín népszerűsítésében és minőségi tenyésztésben Veronica Wormald nevét kell tisztelettel és csodálattal említeni. Ő az 1910-es évektől tenyésztett, az első alomja Ben of Hyde-tól származott. Knaight kennelnév alatt sok-sok sárga kettős célú (dual purpose) labradort tenyésztett, kiállításokra járt és Field Trialokon versenyzett. "Dual CH Knaight Banjo" neve örökre fennmarad a labrador történelemben (14 CC-t nyert és 40 Field Trial helyezése volt az 1940-es években). Mrs. Wormald még 90 éves korában is kutyázott. Egyébként a korai sárga labradorok színe sokkal sötétebb volt, mint jelenleg, amelyek között egyre több a világos krémszínű és nem megfelelő pigmentációval a szemeknél, szemhéjon és orrtükrön. Ez annak a következménye (s erre hazánk tipikus példa), hogy a sárga szín divatossá válásával a mennyiségi igény kielégítésére több generáción keresztül sárga-sárga párosításokat végeznek a küllemi jegyek, a megfelelő temperamentum figyelmen kívül hagyásával. Ezenkívül a sárga színű kutyák szőrminősége gyakran nem megfelelő - szinte selymes tapintású, sokszor hiányos az aljszőrzet. Pedig a szőrzet a labrador egyik legfontosabb ismérve, amelynek erős tapintásúnak kell lennie, az időjárással szemben és a vízben megfelelő védelmet kell nyújtania. Céltudatos és átgondolt tenyésztéssel természetesen gyönyörű pigmentű és szőrzetű sárga kutyákat láthatunk külföldön és néhány kennelben Magyarországon is. 
 

A harmadik színváltozat a csokoládé vagy barna szín. Ez a szín is kezdettől fogva előfordult az almokban, de tudatos tenyésztésükkel nem foglalkoztak megfelelő génállomány hiányában. A szín elterjedése az 1970-es évektől kezdődött, amikor csúcsminőségű fekete kutyák örökítették a csokoládé gént. A barna szín esetében még nehezebb a feladat, hogy a színnek ne essen áldozatul az egyed minősége. Megfelelő pigmentációjú és jó típusú csokoládé színű labrador olyan párosításból várható, ahol a barna egyedet egy korrekt típusú feketével párosítjuk, amelyik örökíti a csoki színt is. Egyébként a fekete domináns a sárga és a csokoládé színt hordozó génnel szemben. Egyetlen alomban mindhárom színű kiskutyák is születhetnek.


Labrador retriever betegségei 

A labrador retriever szembetegségei, amelyekre szűrni kell az egyedeket a következők: 

1. Katarakta (szürkehályog): Ez lehet szerzett is: sérülés vagy gyulladás következményeként. Örökletes formái között van olyan, ami nem rontja jelentősen a kutya látását, de másik fajtája teljes vaksághoz vezethet. 

2. PRA (progresszív retina atrófia): ez a szem ideghártyájának sorvadása, ami szintén látásromlást vagy vakságot okoz. 

3. RD (retina diszplázia): ez is a szem ideghártyáját érinti, és már 8 hetes korban műszeres vizsgálattal diagnosztizálható lenne. Sajnos Magyarországon kevés állatorvos rendelkezik ehhez szükséges szűrőfelszereléssel. Jelenleg csak néhány országban végeznek genetikai vizsgálatot, ami kimutatja, hogy egy egyed PRA hordozó. 

A könyök- és csípőizületi diszplázia a másik terület, ahol a szűréseket végzik. Összetett öröklés menete miatt két mentes egyednek is születhet diszpláziás utódja, de következetes, több generáción keresztül történő szűréssel és szelekcióval ezek száma és a betegség súlyossága is csökkenthető. Általánosságban a röntgen által diagnosztizált elváltozás a kutya életét, mozgását nem biztos, hogy befolyásolja. A tartási körülmények (a fiatal kutyánál a sok vagy fehérjedús táplálék miatti elhízás és/vagy megerőltető mozgatása, illetve a teljes mozgáshiány) ronthatja az állapotot, de emiatt egy mentes kutya nem válik diszpláziássá. Megállapítható, hogy olyan kutyáknál, amelyeknél több generáción keresztül nem végeztek diszpláziás szűréseket, nagyobb valószínűséggel lehetnek olyan beteg utódok, amelyek műtétre vagy tartós gyógyszeres kezelésre szorulnak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.